Az Élet iskolája- 1.rész Kezdődik! 

Sokan nem szeretnek iskolába járni. Így van ezzel Nilla és barátai is. Csúfolnak, bántanak, szidnak, akadályoznak néhányan, és ráadásul a leckével egy óriás teherautót is meglehetne tölteni. Vajon hogy oldják meg a problémát? 

3. - 4. fejezet

 - részlet - 

 " ... - Én egyszerűen nem értem! Mért kell iskolába járni? - magyarázta Nill fejcsóválva, a mellette bandukoló barátjának.

- Igazad van, de mit tehetnénk? Még szinte gyerekek vagyunk - mondta Zsófi és bánatosan lehajtotta fejét - nincs mit tenni...

- Dehogy nincs! - rikkantotta Nill és egy ugrással elállta barátnője útját, aki kis híján bele ütközött. - Figyelj! Nagyon egyszerű; nem járunk iskolába! - Zsófinak elakadt a szava, egy pár pillanatig tétovázott, egyszer harag, ellenkezés csillant a szemében, máskor kalandvágy, néhol lázadás. Végül felkiáltott:

- Hogy te milyen lüke vagy! Hogy gondoltad?! Ez egy szuper, de lehetetlen ötlet... - itt már lejjebb vette a hangerejét és szinte suttogva folytatta - ...hol tanulnánk meg a tananyagot? Hol laknánk? Hol... - és nem tudta tovább folytatni. Nill lelkesen átkarolta kis barátnőjét.

- Ne aggódj megoldjuk! Csak még meg kell tervezni! - Vetett még néhány biztató pillantást Zsófiára, de a tekintete már is elkalandozott.

- Jaj, Nill... Ha a többiek ezt tudnák... - gondolta és mosolygott, de nem kellett sokáig várnia.

 3. fejezet

- Titkos tanács a kispadon

- Sziasztok! Mi a helyzet? - lihegte Léna nyomában Dorinával.

- Nill elakarja lógni az iskolát... örökre - válaszolt neki Zsófi kissé bizonytalanul és várta a talán felháborodott, talán tiltakozó vagy egyetértő választ.

- Igen? Ez tök jó ötlet! -

- Mi a tök jó ötlet? - kérdezte fújtatva Beni, aki végre utolérte a lányokat.

- Nill iskola mentes üzemmódba akar kapcsolni! - vágta rá Dori és Ben értetlen arca láttán még megjegyezte:

- Soha többet nem akar iskolába járni. - A társaság egymás szavába vágva kezdett el tanácskozni. Nill vetett véget a hangzavarnak.

- Figyeljetek! Mindent meg kell tervezni és át kell gondolni! - Nill szeme csillogott a többiek pedig már meg is rohamozták a játszótér melletti kispadot.

- Igazából mit jelent ez a »lógás«? - tudakolta Léna miután lehuppant a padra.

- Tudjátok én nem bírom az iskolát - kezdte Nill álmodozva - szeretnék, veletek együtt kicsit »kiruccanni«, mondjuk a vadonba. - A társaság izgatottan várakozott, Nill pedig folytatta:

- Hiányzik a szabadság.Ez így nem élet!  Anyu mindig azt mondja, hogy egyszerre túl sok információ nem tesz jót az agyának. Hát akkor mi? Még épp, de gyerekek vagyunk, 12-13 évesek! - Néhányan közbeszóltak, bólogattak és mesélni kezdtek; igen, igen!

Miután mindenki elmondta mit gondol, Nill folytatta.

- Ha ők nem bírják a sok információt ami délután a fejükre zúdítunk, a zúgó fejükre, akkor mi mit szóljunk? Tudományos tény, hogy a koránkelés nem tesz jót a tanulásnak - itt egy érdeklődő morajlás ment végig a társaságon, mindenki hozzá fűzött valamit a személyes életéből. Nill bólintott és tovább magyarázott.

- Amikor korán besétálunk az iskolába telenyomják a fejünket mindennel! Mért is kell tudnunk hogy a kukoricának bojtos gyökérzete van? -

- Pontosan! Értelmetlen zagyvaság! - kiabált Ben

- Még a kukorica termelőnek se kell tudnia! - lelkesedet Dori

- Nem kellenek a képletek. Ott a számológép! - helyeselt Zsombor aki időközben megérkezett és a pad mögül hallgatta az izgalmas fejleményeket

- Az internettel ma már egy 12 éves is lehet író, grafikus, honlapkészítő, animátor vagy bármi! - ordította falat zengető hangerővel Levi aki Zsombi mellett ácsorgott egy ideje. Igen! Harsogott mindenki, úgy hogy még a járó kelők is megnézték őket.

- Ezek a mai fiatalok! - motyogták és értetlenül csóválták a fejüket - Bezzeg az én időmben...

- Bezzeg a maga idejében ugyan ilyen rosszak voltak a tinik, csak nem ennyire összetartók! - ordította Beni akinek a nagy lelkesedéstől igen nagy lett a szája.

- Úgy van! - zengte a fiúk kórusa amibe lassan bekapcsolódtak a lányok is.

A kis társaság felpattant a padról és nevetve, ordítva elfutottak Nillék házáig.

- Huh! Ez jó volt! - lihegte Levi és becsapta maga mögött a kert ajtót.

- Hol tartottunk? - töprengett Zsombi mikor beléptek a házba. ..."